13. „Ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal" (1Jn 3,18)

Ennek a szentírási mondatnak helyes értelmezése nem az, hogy nem kellene szavainkkal is gyakorolni a szeretetet, hanem - a Szentírás-magyarázók szerint - az, hogy a szeretetnek tettekben is meg kell nyilvánulnia.

Különösen Jakab apostol hangsúlyozza a lettek fontosságát. Ő ugyan más szemszögből beszél a tettekről, de hasznos lesz itt is emlékezetünkbe idéznünk.

„Testvéreim, mit használ, ha valaki azt állítja, hogy van hite, belőle fakadó tettei azonban nincsenek? Üdvözítheti a hite? Ha valamelyik testvérnek nem volna ruhája és nem volna meg a mindennapi tápláléka, és egyiktek így szólna hozzá: „Menj békében, melegedj és lakjál jól!", de nem adnátok meg neki, amire a testvérnek szüksége van, mit használna? Ugyanígy a hit is, ha tettek nem származnak belőle, magában holt dolog... Hiszed, hogy csak egy Isten van, s jól is teszed. Ám ezt a gonosz lelkek is hiszik, mégis remegnek." (Jak 2,14-17.19)

Jézus is tettekről beszél az utolsó ítélet leírásakor. (Mt 25-34-46)

Jézusnak példája is a teltek fontosságát mutatja, éppen az emberszeretet terén. A kenyérszaporítás (Jn 6), a beteggyógyítások (Mt 11), a ha- lottak feltámasztása (Pl. Lk 7) egytől egyig a felebaráti szeretetnek cselekedetben, érezhető jótéteményekben való megnyilvánulásai voltak.

Mint már szó is volt róla, bár Jézus a belsőre tette a hangsúlyt (Mt 15,16-20), tanítványaitól a külső jótetteket is megkívánta (Pl. Ml 5,16).

Érinti kérdésünket Túrmezei Erzsébet A harmadik című költeményében is.

Valamit kérnek tőled.
Megtenni nem kötelesség.
Mást mond a jog,
mást súg az ész.
Valami mégis azt kívánja:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass.
mert az a szeretet.

Messzire mentél. Fáradt vagy. Léptél százat.
Valakiért még egyet kellene.
De tested, véred lázad.
Majd máskor - nyugtat meg az ész.
És a jog józanságra int.
De egy szelíd hang azt súgja megint:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet.

Valakin segíthetnél.
Joga nincs hozzá. Nem érdemli meg.
Tán összetörte szíved.
Az ész is azt súgja: minek?
De Krisztus nyomorog benne.
És a szelíd hang halkan újra kérlel:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet!

Ó, ha a harmadik
egyszer első lehetne,
és diktálhatna, vonhatna, vihetne!
Lehet, elégnél
hamar. Valóban esztelenség volna.
De szíved békességről dalolna,
s míg elvesztenéd,
bizony megtalálnád az életet!
Bízd rá magad arra a harmadikra!
Mert az a szeretet.

Egyben ez a költemény példa az emberekben Krisztust látó szeretetre is, amelyről már volt szó (9. fejezet, II. B)

Olykor a szeretet tettekben való gyakorlása annyira fontos lehet, hogy ha elmulasztjuk, Isten kapcsolatunk is megszakad, amint János apostol írja: „Hogyan marad meg az Isten szeretete abban, aki bár bőven van neki a világ javaiból - amikor látja, hogy testvére szükséget szenved, elzárja előle szívét". (1Jn 3,17)

Két példa a tettrekész szeretetre

A ferences misszionáriusnők alapítója, a Szenvedésről elnevezett Mária levelet írt szerzetestársainak. Arról szólt a levél, hogy foglalkozik két, bélpoklosok számára felállítandó ház megnyitásának gondolatával. Azt írta: ő senkit nem akar erre kényszeríteni, de jelezze neki a nevét, aki erre vállalkozna.

Hat jelentkezőre volt szükség. Több mint ezer nővér jelentkezeti. Embertársaikért veszélyes vállalkozásra is készek voltak.

Ide kívánkozik az, amit az 1968-as kiadású Kislexikon ír Albert Schweilzerről:
„(1875-1966) német orvos; saját költségén kórházat létesített a bennszülöttek számára az afrikai Lambarenében (ma Gabon köztársaság). Zenetudós, orgonaművész, protestáns teológus, Nobel-békedíjas (1953)".