Erika heves kíváncsisággal bontotta föl a titokzatos csomagot. Te jó Isten ! Egy csodálatos kék színű estélyi ruha omlott ki a dobozból. Színárnyalata teljesen megegyezett Erika szeme színével. Mikor a ruhába belebújt, arcáról úgy sugárzott a báj és a méltóság, mint ha egy hercegnő lett volna a főúri fogadáson. Kleopátra stílusban készült világosszőke haján minden nyers fény szelíden megtört. Ez a látvány kimerítő volt a reménytelen férfiúi gyötrelmekhez. Ez a látvány képes volt az őrületig fölkorbácsolni a mediterrán férfiak érzelmeit .

Mikor Erika meglátta magát a tükörben, nem akart hinni a szemének. Mint ha vele álmodta volna meg a szabó a ruhát. Hogy a valóságot teljes bizonyossággal érzékelje, két kezével lassan végigsimította az egész testét a tükör előtt. A gallértól indulva, kezei végigjárták a
hosszú, karcsú alakját, a formás melleit, kerek csípőjét, a hosszú combjait. Már gondolatban Gáborral volt a búcsú éjszakáján. Akkor Gábor a lelkén keresztül jutott el a testéhez, a földi gyönyörhöz, de mindvégig a lelkeik ölelkeztek. Közben Erika homlokán és finom metszésű orrcimpáin briliáns csillogású verejtékcseppek jelentek meg.

A búcsúzáskor sokszor gondolt Erika arra, hogy jó lett volna Gábortól teherbe esni, jó lett volna, ha születik egy Gábor kicsinyített mása, akinek minden szeretetét átadhatná, akkor nem élne hiába.

Ez a nagyszerű ruha csak Gábortól származhat ! Villant át Erika agyán a gondolat. - Csak Ő lehet ilyen figyelmes és kedves. Csak Gábor ismerheti ilyen mélyen Erika ízlését.

De hát miért nem ad Gábor magáról életjelt ? Talán ez a ruha az életjel ? - Ilyen gondolatok kavarogtak Erika fejében, miután elhatározta, hogy végére jár a titokzatosságoknak.

Húsz perc alatt csatarendbe szedte a női hódítás minden kellékét. Remegő lábakkal szállt be a sötét álomautóba, a boldogságának pillanatnyi szimbólumába. Útközben fel sem fogta a száguldó autó sebességét, de nem is érdekelte. Valami paradicsomi biztonságérzet
sugározta át a testét. Kiegyensúlyozott állapotában tanulmányozta volna a kocsi belsejének egyedi luxushangulatát, melyet azelőtt csak a prűd hollywoodi filmekben láthatott. Most a bársonyos, süppedő kárpitozás, a mindent működtető automata rendszer hidegen hagyta,
most csak Gáboron és az Őt körülvevő titokzatosságokon töprengett.

Az álomautó magnójából szóló délszláv népzene és az ánizsos légfrissítő együtt úgy hatottak Erikára, mint a varrógép és az esernyő véletlen találkozása a boncasztalon. Közben az álomautó iszonyú sebességgel suhant, mint a ragadozó párduc a zsákmánya felé.

Már este tizenegy óra is lehetett, amikor megérkeztek a budapesti Hilton Szálló elé.

Egyszerre két egyenruhás portás nyitotta ki Erika előtt a kocsi ajtaját.

A siheder egészen a hall közepéig vezette a bizonytalan léptű Erikát, majd amikor úgy látta, hogy még nincs jelen a megbízója, így szólt: hölgyem, valószínű, hogy a késői program miatt itt kell majd éjszakáznia. Rögtön hozom a hevenyészetten összeállított úticsomagját. Ezzel a siheder elment, majd három perc múlva iszonyú dörrenés hallatszott. Az összes szállodai vendég szétrebbent. Szirénázó rendőrautók, tűzoltók és mentők fokozták a rémületet. A kíváncsiskodóknak szörnyű látványban volt részük: egy fölrobbantott , lángoló kocsi izzott a főbejáratnál, mellette darabokra szaggatott emberi maradványok, vértócsa terítette be a feljárót. Erika ájultan zuhant a földre.