Szabó ismerte a főnyomozó vesszőparipáját, a bűnügyi helyzet problémáit, de nem tartotta magát szakértőnek ebben a témában. Ezért csak annyit fűzött hozzá a mondanivalójához, párthatározatokkal nem lehet a bűnözés ellen harcolni. Utalva a Koós által említett tételre, miszerint a szocializmus építésével nő a szocialista öntudat, nő a szocialista erkölcs színvonala, és a társadalom fejlődésével a bűnözés szinte automatikusan visszaszorul.
Az eszmecserét nem tudták folytatni, mert kopogtak az ajtón és a titkárnő közölte, az idézett személy megérkezett. Szabó az órájára nézett, néhány perccel múlt féltizenegy, konstatálta magában.
- Vezesse be! - rendelkezett a főnyomozó, és elnyomta a tövig égett cigarettát.
Az irodába belépő elegánsan öltözött nő arcán nem látszott félelem sem megilletődöttség, inkább valamiféle bosszúság tükröződött a dióbarna szemekben. Elegáns bundát viselt, alatta magas nyakú bézs színű pulóvert, amely kiemelte mellének szexis domborulatait. A világos barna kockás mini szoknya sokat sejtetően simult testéhez, formás lábait, magas szárú, magas sarkú csizma fedte. Köszönés után azonnal elkezdte a sztereotip szöveget:
- Felügyelő úr, mire jó ez az idézés, úgy bánnak velem, mint egy közönséges bűnözővel. - Hangja azonban nem volt bántó, mint a prostituáltaktól általában megszokott, inkább lágy dallamos, számonkérő.
Koós válasz helyett elvette az Angéla kezében tartott hivatalos idézést.
- Vegye le a kabátját, és üljön le! - rendelkezett, miközben az íróasztal melletti székre mutatott. Angéla leült a felkínált székre és folytatta volna a méltatlankodást:
- Már többször elmondtam, leírtam, semmi közöm a pesti alvilághoz, nem ismerem a striciket, a valutázókat... - A főnyomozó felemelte a hangját:
- Angéla nagyon jól tudja, hogy az életmódja kimeríti a Btk. 283. paragrafusát, amely az üzletszerű kéjelgést van hivatva büntetni. - Majd valamivel csendesebben hozzátette: - Nem azért idéztem be magát, hogy az eddigi ügynöki munkáját vitassuk meg, ami - valljuk be - csapnivaló.
- Nem vagyok az ügynökük! - tiltakozott felháborodottan a fiatal nő.
Szabó szemügyre vette a nő finomszerkezetű arcát, homloka kissé magas, keskeny árnyékolt halántékkal, a szeme meleg barna, enyhén mandulavágású, értelmet sugárzó, szája kicsi érzéki. Alig észrevehető kevés sminket használt a száján lehelet vékony rúzzsal. Egyáltalán nem keltette közönséges nő benyomását, mint az a prostituáltaknál megszokott.
- Erről most nem nyitunk vitát! - jelentette ki ellentmondást nem tűrően a főnyomozó.
- Bemutatom magának Székely őrnagy urat, a Belügyminisztérium Állambiztonsági szolgálatától. 
Szabó enyhén bólintott, de nem szólalt meg, arról már korábban megegyeztek a főnyomozóval, hogy a fedőnevén mutatja be őt a nőnek.  
Angéla most az őrnagy felé fordult, korábban már lopva szemügyre vette a férfit, de nem tudta mire vélni a jelenlétét, kérdezni pedig nem merte, úgyis megmondják kicsoda, gondolta. Azonban az Állambiztonsági szolgálat egy kicsit erős volt a nőnek, mint minden Magyarországon élő magyar vagy külföldi állampolgárnak a szó hallatára - a történelmi előzmények miatt - összehúzódik a gyomra egy kicsit. Angéla nem volt buta, azonnal rádöbbent, hogy valamelyik külföldi barátja miatt van itt az őrnagy. Ahogy gondolatai száguldoztak, arra is rájött, hogy csakis az amerikai miatt idézték be. A felismerés egy kicsit megnyugtatta, hiszen semmi rosszat nem tett, csupán szexuálisan jó néhányszor kielégítette a férfit, aki ezért igen hálás volt. Erre a gondolatra röpke mosoly futott át az arcán. Az őrnagy figyelmét nem kerülték el a nőben lejátszódó folyamatok, sőt teljesen tisztában volt a várható reakcióival. Nem akarta az elsõ döbbenetet kihasználni, úgy gondolta célszerű, ha a nő egy kicsit átgondolja a helyzetet és megnyugszik. Nem akarta a beszélgetést nyugtatással, magyarázgatásokkal kezdeni. Ezzel mintegy jelezte, hogy nem becsüli le, hanem partnernek tekinti a nőt. Aki ha elég intelligens, észreveszi a gesztust.
Angéla, ahogy rendezte gondolatait, várakozóan a férfira nézett, legbelül azért ösztönszerűen „ugrásra készen" várakozott magában, nehogy „behúzzák a csőbe". Az állambiztonsági tisztet nem találta barátságtalannak, de szimpatikusnak sem. A rezzenéstelen acélkék szemek zavarták, úgy érezte ez az ember mindent tud róla, nem csupán az elmondottakat, leírtakat, de még a meg sem született gondolataival is tisztában van. 
Szabó őrnagy miután alaposan szemügyre vette Angélát, kezdte megérteni Richardot, miért kockáztatta még a politikai karrierjét is az Angélával való kapcsolatával, mert a nő valóban nagyon vonzó volt, és volt valami az aurájában, ami hatott a férfiakra. A hírszerzőtiszt nem hódolt be a prostituált vonzerejének, csupán egy eszközt látott a nőben, aki megfelelő eszköz lehet nagyra törő tervei megvalósításában. Megnyugodva vette tudomásul, hogy megtalálta az amerikai emberi gyenge pontját, ami elég erős volt ahhoz, hogy a hírszerzőszolgálat érdemben folytassa Richard operatív feldolgozását.