A házig nem ért minket újabb atrocitás, biztonságban megérkeztünk. Bent megint a megnyugtató melegség fogadott minket. A szél szerencsénkre már lecsillapodott kissé, és a havazás alábbhagyott, ezzel együtt én is megnyugodtam kissé.
- Na, akkor lássunk hozzá a kutatáshoz. Minden papír, könyv és képeslap érdekel, ami a Fehér Mészárosról szól, vagy csak megemlítik benne - mondtam.
- Érdekes, hogy mennyire hasonlítasz Johnra, amikor beleéled magad a munkába. Le sem tagadhatod a köztetek lévő rokoni kapcsolatot.
- Enyém a fenti szobája! Tied az alsó szint!
A kutatás elkeserítően eredménytelen első percei után találtam valami érdekeset. A Biblia és egy szakácskönyv között leltem rá egy kézzel írt, bőrkötésű, aranyozott naplóra (Első pillanatra nem is tűnt fel, hogy Biblia. Apa már kicsi korom óta azt verte belém, hogy a papok és a bandájuk sarlatánok és a lakosságon élősködnek. Ezen durva nézetei ellenére mégis a keresztény vallás Szent Könyvét tartja a lakásában nem is akármilyen díszkötésben). A kézírásra csak egyetlen pillantást kellett vetnem, hogy felismerjem, ez apáé. Nyomtatott betűi kissé megdőltek, néhol megsárgultak a lapok, de azért még olvasható maradt.
- Találtam valamit! - kiáltottam, hogy Amanda biztosan meghallja, mert a földszinten kutathatott valahol.  
A lépcsőket hármasával szedve rohant fel. Az utolsó fokoknál megbotlott nagy igyekezetében, és beverte fejét a korlát faragott díszítésébe.
- Hohó, nem kell úgy rohanni. Meg van apa naplója, és ír benne a vérfarkasokról.
- Ó, a híres napló! Sohasem tudtam közelről szemügyre venni.
A szemében kapzsiságot véltem felfedezni, mintha a Szent Grál lelhelyéről lett volna benne pontos információ. A kezét nyújtotta volna a napló felé, amikor elkaptam előle.
- Ezt inkább nem adnám ki a kezemből, nem olyan régóta tart az ismeretségünk, hogy megbízzak benned.
- Persze. Érthető, de akkor legalább olvasd föl, hogy mi áll benne.
- A vérfarkasok valamikor emberek voltak, amíg meg nem fertőzték őket. Semmilyen általam ismert módon nem lehet megtörni, holdtöltekor való átváltozásukkor, nem tudják ilyenkor kontrollálni a cselekedeteiket.
- Ezt eddig is tudtuk, de minket nem ez érdekel, hanem a Fehér Mészáros.
- A következő bejegyzés már róla szól. Fehér Mészáros: egy ősi germán hiedelem szerint ez az ős vérfarkas, a faj elindítója. Mindig vérfarkas képében mozog, nem tud soha visszaalakulni emberré, ha egyáltalán valaha élt emberként. Testalkata jóval nagyobb a többinél, és jelentősen erősebb náluk. A normális vérfarkasokat „könnyedén" meg lehet ölni, ezüst golyóval, ha szíve közepébe lőnek, addig a Fehér Mészárosról még nem ismert, hogyan lehet megölni.
- Szuper! Egy két lábon járó sebezhetetlen gyilkológéppel állunk szemben. Lövésünk sincsen, hogyan lehet kárt tenni benne.
Hát ennyi lenne, nem áll benne más, ami minket érdekelne. Végig kell zongoráznunk minden lehetőségen A-tól Z-ig, amit ismerünk, de most előbb pihennék egy kicsit, mert már reggel óta ébren vagyok. Holnap találkozunk Jimnél? Oké?
- Nekem megfelel, akkor reggel.
Meg volt az oka, ami miatt mindenképpen azt akartam, hogy egyedül maradjak a szobában. Az asztal lapján egy levelet találtam, amin a nevem kezdőbetűi álltak: R.M. Ilyen leveleket hagyott hátra apa, amikor egyedül vadászott, és védtelenül hagyott otthon. Sejtette, hogy a halálhírére eljövök majd, és el fogom olvasni az üzenetét. Tömören arról szólt, hogy egyedül Jimben bízhatok meg, a hajdani társában semmiképpen sem, és a ház alatt van egy titkos fegyverraktár, ahol kísérleteket folytatott a hatásos fegyver érdekében.
Ennyi információ sok volt nekem tizenkét órán belül. Az elmúlt pár évem teljes nyugalomban telt el: számlák kifizetése, néha megnéztem a tévében egy-egy meccset és az írás, ami már néhány hónapja stagnált ezerötszáz szónál és egy félig-meddig kész versem volt talonban. Most egy még sebezhetetlennek hitt vérfarkas nyomában vagyok, eddig csak saját képzelt történeteimben vettem fel a harcot velük, de most szemtől-szembe hús-vér valójában folyik a küzdelem, nem a képzeletem síkján.