Földes bácsi és az antiszemitizmus

Az általam vezetett Független Kisgazda-Földmunkás- és Polgári Pártot sehogy sem akarták beengedni a rendszerváltó erők közé. Ezért mindent elkövettek, hogy kiiktassák onnan, ha már a szándékuk ellenére mégis jelentős országgyűlési erővé tudta kinőni magát. Nemzetközi ellehetetlenítésének egyik eszköze volt, hogy mindenáron rá akarták kenni az Országgyűlés egyetlen történelmi, megkérdőjelezhetetlenül keresztény és nemzeti érzelmű pártjára az antiszemitizmus vádját. Ennek érdekében nem riadtak vissza olyan elképesztően valótlan, kreált támadásoktól sem, mint ami az 1989. augusztus 20-án, a Független Női Szövetség Szent István-napi zászlószentelő megemlékezésén történt. Ekkor én mondtam el az ünnepi szónoklatot. A Szentháromság téren felállított pódiumon azonban elhúzódott a nők rendezvényét megelőző műsor. Ezért az én beszédemről cikket író újságíró, (az akkor még Magyarországon is megjelent Kurír munkatársa) már nem tudta bevárni a ünnepi szónoklatomat, ezért megelégedett azzal, hogy nagyvonalúan megelőlegezte nekem a másnapi beszámolójában a beszédem antiszemita minősítését.

E gátlástalan, hazug bértollnok pechére azonban az én beszédem után következett a Budapesti Zsidó Hitközség kántorának csodálatos szépségű egyházi éneke. Az ősi héber dallam operaénekesi színvonalon történt előadását megelőzően azonban röviden utalt arra, hogy ő a jelenlévő többi felekezet képviselőitől eltérően nem áldhatja meg a Független Női Szövetség zászlaját, mivel ez a héber vallásban ismeretlen. Azonban hivatkozott az én ökumenikus alapállású vallási hivatkozásomra, mint amelyből következik az, hogy a hallgatóság meg fogja érteni, hogy miért van az, hogy egyedül a zsidó papi testület nem áldja meg a nők zászlaját. Ezért Aczél Endre (a lap akkori főszerkesztője) kénytelen volt másnap egy semmitmondó helyreigazítást közzétetetni, amelyben visszavonta a lap megalapozatlan rágalmát.

Számos más ilyen támadás is indult ellenünk, melyek közül emlékeztetem tisztelt olvasóimat a „hordót a szónoknak" plenáris ülésbeli bekiabálás kitaláltan elferdített változatára, a „hordót a zsidónak" értelmetlen szöveg megalapozatlan állításából következő támadássorozatra. De talán még ennél is nagyobb közérdeklődésre tarthat számot, hogy amikor e kitalált rágalom miatt eljárás indult az ügyben, az Országgyűlés ma is fungáló egyik  felelős tisztviselője, (aki a szóban forgó plenáris ülés kazettájának muszterét őrizte), noha nem volt arra joga, állítólag belehallgatott a kazettába és „véletlenül" törölte a szóban forgó szót. Tehát pechére épp azt a másodperc töredékét képező részt törölte a 180 perces kazettából, ahol a kritikus szó szerepelt. Pedig ebből megállapítható lett volna, hogy a „hordót a szónoknak" kifejezés hangzott el, nem pedig a „hordót a zsidónak" képtelen állítás. De az antiszemitizmus megalapozatlan rágalmának fegyverként történő alkalmazása nemcsak ilyen drámaian, hanem humoros köntösben is fellelhető színfoltja volt a magyar politikai életnek a rendszerváltás kezdeti időkben. Ennek bizonyságául számolok be az alábbi történetről:

Megunván az antiszemitizmus nem csak megalapozatlan, hanem képtelen és kitalált rágalmait elhatároztam, hogy mindenképpen véget vetek e rágalomhadjáratnak. Behívattam a Független Kisgazda-Földmunkás- és Polgári Párt akkori központjába Földes Imrét, '45-ös kisgazda belügyi államtitkárt, Bajcsy-Zsilinszky Endre egykori személyi titkárát, aki maga is a nyilasok által meghurcolt zsidó volt. Ő ekkor már veteránnak számított, valahol a 86. éve táján járt. Azért került a látókörömbe, mert korábban már felkeresett engem és közölte velem, hogy országgyűlési képviselő szeretne lenni. Sosem voltam az a meglepődő típus, de ekkor alig tudtam leplezni a megdöbbenésemet. A derék veteránunk ugyanis egyrészt ugyancsak elaggott külsejű volt és ezen túlmenően olyan vizelettartási problémákkal küszködött, ami miatt egy kulacsot hordott a nadrágja által takartan, ami „megoldotta" e gondját. Azonban úgy tűnik, hogy mégsem, mert a nadrág alatt nemcsak a kulacs domborodott ki, hanem a rendeltetéséről is számos vizes és elsárgult folt tanúskodott. Veteránunk külleme ennek megfelelően nézett ki.

Ezért megdöbbenve kérdeztem tőle, mire alapozod kedves bátyám a pártunkkal szembeni képviselői igényedet? Mire azt a rendkívül  szellemes és frappáns választ adta, hogy én mindig hangoztatom, hogy a Független Kisgazda-Földmunkás- és Polgári Pártot fogom az ország legnagyobb pártjává tenni. Márpedig az Országgyűlés legnagyobb pártja nem engedheti meg magának, hogy ne ő adja a korelnököt. Jót nevettem ezen a válaszon és nagyot nőtt a szememben Földes bácsi, noha alig tudtam nála elérni, hogy ne hangoztassa állandóan, hogy '45-ben olyan fontos személyisége volt a pártunknak, hogy az ő hatáskörébe tartozott az elhagyott zsidó javak kezelése is. Ez még csak elment volna, de az már sokkal kevésbé lett volna kommunikálható, hogy e megbízatásának olyan körültekintően tett eleget, hogy pld. Marosán „elvtársnak" is adott 10 perzsa szőnyeget. Amikor ezt meghallottam, kértem a volt államtitkár urat, hogy erről egyszer és mindenkorra feledkezzék meg. Ennek ellenére sem törölhettem a látókörömből, miután az érintett Bajcsy-Zsilinszky Endre személyi titkára volt. (Ezt a rendszerváltást követően minden ténybeli alap nélkül terjesztették még Göncz Árpád köztársasági elnök úrról is.) Ez adta nekem az alább kifejtendő, de végül is visszájára fordult zseniálisnak látszó ötletet. Ezért a következőket mondtam a veteránunknak:

- Öreg is vagy, kisgazda is vagy, Bajcsy-Zsilinszky Endre titkára is voltál, és ráadásul még zsidó is vagy. Ennél jobb összetételt ma el sem tudok képzelni. Ezért ha vállalod, felkérlek arra, hogy legyél az elnöki tanácsadó testületem elnöke. Kértem, hogy ennek a bejelentését célul tűző sajtó tájékoztatómon vegyen részt. Kioktattam arra, ha az újságírók kérdéseket tennének fel neki, akkor csak azt ismételgesse, hogy ő volt Bajcsy-Zsilinszky Endre személyi titkára és a nyilasok által üldözött zsidó. A lelkére kötöttem, hogy ennél többet ne szóljon, de ezt el ne felejtse hangoztatni, és bármit kérdeznek, ezt ismételgesse.

A veterán Földes bácsi vezetésével fel is állt az elnöki tanácsadó testület, amelynek összetételéből bárki nyomban megállapíthatta , hogy  antiszemitizmus az általam vezetett Független Kisgazda- Földmunkás és Polgári Pártban fel nem ütheti a fejét, mely tényt méltón képes reprezentálni a nácik által kivégzett Bajcsy-Zsilinszky Endre zsidó kisgazda titkára, Földes Imre.

A Szoboszlai úti székházunkban óriási sajtóérdeklődés mellett tartottam meg a sajtótájékoztatóm. Mellettem maga Földes bácsi ült, méltó keretet adván az eseménynek. Visszautasítottam a pártunkat ért rágalmakat, majd nemes egyszerűséggel rámutattam Földes Imrére, hogy lehet-e egy olyan párt antiszemita, amelynek ilyen elnöki tanácsadója van, mint a nácik ellen küzdő, Bajcsy-Zsilinszky Endre egykori személyi titkára, maga is üldözött zsidó. Az újságírók bólogattak, minden a legtökéletesebb rendben látszónak mutatkozott, amikor átadtam a szót az elnöki tanácsadó testület elnökének, Földes bácsinak, aki a következőket mondta:

„- Én, mint Bajcsy-Zsilinszky Endre titkára, csak azt nem értem, hogy mit keres az a sok zsidó rabbi az Országgyűlésben?" Erre frenetikus hahotázás támadt. Az újságírók dőltek a nevetéstől. Emlékszem, hogy a héber származását soha meg nem tagadó Bányai György nevű újságíró nyomban - mikor a nevetéstől szóhoz jutott - ezt súgta felém: - „de hiszen zsidó ő is!" Mire én Földes Imréhez fordultam: de hiszen te is zsidó vagy, aki csak isteni segítséggel élted túl az üldöztetés éveit. De Földes bácsi csak makacsul ismételgette:

De mit keres az a sok zsidó rabbi a parlamentben"?

Erre már én sem tudtam mit mondani, legfeljebb arra hivatkozhattam volna, hogy én csak egyről tudok, akivel jóban voltam és akit tiszteltem. Azonban e kézenfekvő észrevétel mit sem változtatott volna a helyzeten. Ezért jobbnak tartottam a sajtótájékoztatót bezárni.

Ez annál inkább bölcs intézkedésnek látszott, mert rövidesen újabb „segítség" érkezett antiszemita ügyben. Egy külföldre szakadt honfitársunk, a Rákosi Mátyásék által bebörtönzött testvérpár meghatározó személyisége (Hóka Ernő) szemléletes módon igyekezett tisztázni pártunkat az antiszemitizmus megalapozatlan vádja alól, magával hozván az USÁ-ban kiadott újságjának példányait, amelynek címe: „Zsidókat a parlamentbe!" követelése volt. Ezért a kisgazda vezetés egy tagjának az a „mentő ötlete" támadt, hogy ezt a cikket az újságírók (és az országgyűlési képviselők) között szétossza. Mindez tökéletesen beilleszthetőnek látszott a politikánkba. Csakhogy az ördög a részeltekben rejlik.

Ugyanis a hivatkozott újság akként került kiosztásra, hogy azt előtte ennek az akciónak a tervezői el sem olvasták. Így fordulhatott elő, hogy az újság azt fejtegette, hogy a cikkíró számításai szerint a 386 országgyűlési képviselői mandátumból a statisztikai adatok szerint a zsidóságnak ¼ országgyűlési képviselői hely jár. Azonban érthető okokból a zsidó szervezetek ezt a „megoldást" aligha tartották volna elfogadhatónak. Ezért nem csodálkoztam azon, hogy alig tudtam az érintetteknek megmagyarázni, hogy nem bölcs Salamon megoldására gondolt a cikkíró, amikor csak ¼ zsidó személy országgyűlési kvótáját tartotta szükségesnek elérni. Alig tudtam a dolgot elsimítani, noha a cikk szerzője (a legjobb tudomásom szerint) ugyancsak zsidó volt.

Okulásul a történteken megtiltottam, hogy a szóban forgó témában (tehát az antiszemitizmus ügyében) rajtam kívül bárki is nyilatkozzék. Sőt! Ezt a tilalmat később magamra is kiterjesztettem, melyet csak most oldok fel, hogy a történtekről beszámolhassak.