EGY SZABAD EMBER

Azt mondják, itt jár közöttünk. A legtöbben még nem találkoztak vele, ám sokan állítják: megszólította őket, de ha azt kérik, írják le a külsejét, zavaros választ adnak. Csak annyi derült ki eddig, hogy férfi az illető, fiatal és szabad. Ereje teljében lehet...

- Kérdeznék öntől valamit, uram!
Karr a széles autóparkoló közepén éppen becsapta kocsija ajtaját. Kérdően pillantott a pasasra. Szürke veréb a verebek között. Tipikus ügynökarca van, gondolta Karr.
- Van olyan ellensége, akitől szívesen magszabadulna?
- Jó kérdés! Hát persze! - Karr idegesen felnevetett, majd elkomorodott:
Dolgozik nálunk egy részlegvezető, minden ötletemet megtorpedózza, vagy éppenséggel ellopja és mint a sajátját adja be a főnöknek.
- Nem válaszolt a kérdés másik felére, szívesen megszabadulna tőle?
- Miért kérdi? - Karr ideges lett.
- Mert elintézhetem, hogy az illető többé ne zavarja, ne akadályozza önt. Mennyit ér magának a dolog?
Karr mondott egy összeget, ám nem hitt az idegennek. Amaz bólintott és csak ennyit kérdezett, utoljára:
- Melyik a pasas autója?
- Az a világoskék BMW - mutatta, aztán sietett dolgozni. A nap ugyanúgy telt mint máskor. A részlegvezető aznap sem mulasztotta el, hogy bosszantsa Karrt. Az idegen viszont eszébe sem jutott.
Másnap reggel a kollégák azzal fogadták Karrt, hogy a részlegvezető kocsija - amikor előző este hazafelé tartott - ismeretlen okból felrobbant, és a "kedves kolléga" temetése a jövő héten lesz. Karrt megrázta a hír, bár nem sajnálta. Délután a parkolóban várta az idegen.
- Jó napot, Karr!
- Jó... napot! Mondja, maga tette?
- Ön tartozik nekem. Csekket is elfogadok - felelte amaz jeges nyugalommal.
Karr kétségbeesett:
- De ember! Maga meggyilkolta a részlegvezetőt!
- Az ön ellensége volt - mondta amaz, körülnézett és nyugodtan beszélt tovább:
- Tegnap azt mondta, ennyit megér magának, ha megszabadulhat tőle. Nos, hát fizessen!
Karr döbbenten vette elő a csekk-könyvét, ráírta az összeget. Az idegen eltette a csekket.
Nincs más ellensége...? A barátainak is ajánlhatja szolgálataimat.
- Hol... hol találom meg önt? - nyelt egyet Karr.
- Címet nem adhatok. De ha szüksége lesz rám, reggel hagyja a sapkáját a kocsi jobb első ülésén - és elment. Ugyanolyan csendesen, ahogyan jött.

Járom a várost. Sok parkoló esik utamba. Nemegyszer látok a parkoló kocsiban az első ülésen sapkát. Olyankor a közelben maradok, várok. De az is előfordul,hogy sehol sincs jelzés, szabad ember vagyok hát, különleges munkavállaló.
Itt-ott megszólítom a gondterheltnek látszó férfiakat: - Kérdeznék öntől valamit, uram. Van olyan ellensége, akitől szívesen megszabadulna...?