11. Kisgyermekek beszámolói

b) Rendkívül figyelemre méltó és elgondolkoztató, hogy a 20 különvizsgálatra érdemesnek tartott beszámolóban „gyerekek, mégpedig egészen kis gyermekek beszélnek előző életükről" (Pándy: Lélekvándorlás 146. oldal)
A gyermekek beszámolóinak értékeléséhez segítségül kell hívnunk a gyermeklélektant. Mérei Ferenc - Binét Ágnes Gyermeklélektan című könyvében (IX. kiadás 1997) többek között ezeket írja a gyermeki megállapítások tárgyilagosságának tekintetében:
„A gyermek tapasztalatai, ismeretei, az őt eligazító támpontok ahhoz sem elégségesek, hogy különbséget tudjon tenni a valóság objektív és szubjektív szintje között... A kisóvodás az álmot is objektív történésnek véli...a gyermeknek nincs meg az az ismerete, hogy a valóságnak vannak szubjektív és objektív elemei, a kettőt egyneműnek tekinti" (159-160. oldal).
„...elgondolkodtató, hogy a spontán emlékek, melyek egy „előző életre" vonatkoznak, általában csak kis gyermekeknél fordulnak elő, és csak olyan környezetben, ahol hisznek a reinkarnációban. A gyermekkor megszűntével megszűnnek az emlékek is." (Pándy: idézett mű 28. old. 3. bekezdés, kiemelés nincs az eredetiben)
Összevetve ezt az állítást, a fentebb említett Mérei-Binet könyvével azt kell mondanunk: pontosan azért szűnnek meg az emlékek, mert sohasem voltak azok valódiak. Stevenson 1971-ben könyv alakban leírta a kis gyermekeknek a nyilatkozatait, az említett 20 esetet. Bár a könyvkiadó ezt írta a könyv címe alá: „Húsz tudományosan bizonyított eset a lélekvándorlásról", maga Stevenson 1993-ban ezt mondja könyvéről:
„... ezek az esetek közel állnak a reinkarnáció gondolatához, ettől messzebb menő következtetéseket ezekből azonban levonni nem lehet. Minden esetnek vannak gyenge pontjai. Sem az egyes eseteket, sem az esetek összességét nem lehet úgy feltüntetni, mintha azok által be lenne bizonyítva a lélekvándorlás..." (Pándy: Lélekvándorlás 147. oldal)