- Utánanéztünk, ki is az a Dyebo. Úgy tűnik, érdemes lenne érte kockáztatni... Külföldön is ismerik. Hasznunkra lehet. De ha ki akarjuk szabadítani, pénzre van szükségünk. Lefizetni és megfizetni, akit kell. ..

Sven ajkába harapott. Ilyen egyszerű lenne... ? A másik mintha ismét eltalálta volna a gondolatát:

- Persze lehet, hogy így sem sikerül. De meg kellene próbálni.

- Honnan szereznek pénzt?

- Öntől.

A válasz egyszerű volt. Természetes. Magától értetődő. Sven elhúzta a száját.

- Gondolja?

- Közös érdek - a férfi olyan hangon mondta, hogy nyilvánvaló volt: meggondolta - meggondolták? - már a dolgot, mielőtt idejött. És egyben az is érződött, hogy ez az egyetlen megoldás, ezen kívül semmilyen más kiutat nem lát. - Ön szeretné szabadon látni a barátját. Igaz, tegnap ugyan nem mert határozottan nyilatkozni, de ez a feltételezésünk alighanem helytálló... És mi sem járnánk rosszul, megmondom őszintén, ha Govan Dyebo éppen a mi segítségünkkel nyerné vissza a szabadságát. Felfigyelnének ránk a világban.

„Minden csak alku dolga" - érezte Sven a keserű ízt szájában. De agyába ugyanakkor gyanú is tolakodott, majdnem kiszorítva minden más gondolatot.

- Mi a biztosítékom, hogy a pénzemet tényleg Govan kiszabadítására használják fel?

- Nincs biztosíték, nem adhatok ilyesmit.

- És honnan tudjam, hogy ön nem rendőrügynök-e mégis? Aki Így akar beugratni, aztán majd tetten érnek, mikor átadom a pénzt... ?

Az idegen egy pillanatig gondolkodott. Tömör fekete szobor a szoba alig sejthető hátterében. A hangja szilárd:

- Meg kell bíznia bennünk. Ha nem bízik, elállhat a dologtól. Hazamehet, és elfelejtjük az ügyet. De akkor természetesen Dyebo továbbra is a börtönben marad.