Az írólapok és a ceruza előkerült, Dávid pedig kíváncsian várta, mi fog kisülni belőle? Az eredmény meglepte. Alig tudta figyelemmel kísérni Katinka kezét, a középső és a mutató ujjai közé szorított ceruzával, olyan boszorkányos fürgeséggel futkosott a papíron. Ezt a tehetséges, angyalian bűbájos kislányt alacsonyította le a maga szintjére, az a csirkefogó, vicsorogta magában, ökölbe szorult kézzel.

- Itt van, tessék! - nyújtotta át Katinka lazán a rajzokat. Az egész lénye azt sugallta, nincs is tisztában a saját értékével. - Az iskolában én rajzoltam legszebben - magyarázta, amikor látta, hogy Dávid, milyen elragadtatással szemléli a munkáját. - Pontosan így néznek ki életben is.

De nem így fognak kinézni, ha a kezem közé kapom őket, gondolta Dávid, a haragtól lobogó tekintettel.

Katinka kiolvasta belőle a szándékot - Látod, ettől féltem. Te valóban nem értettél meg. Nem érted, milyen veszély fenyeget. Ők nem ismernek tréfát, már az alaphelyzetből sem. A kábítószer gyilkos üzlet, mert nagy a tétje; gonosszá teszi, mindazokat, akik ezt a műfajt művelik. Én jóformán semmit nem tudok Nadzsi viselt dolgairól, viszont takarítás közben eljutott a fülemig néhány mondatfoszlány, amikor a társaival terveket kovácsolt. Beszélgetésük közben a kinyírás szó többször is elhangzott, és olyan lazán, magától érhetően, mintha csak egy csirke nyakát akarnák átvágni.

         Míg folyt a társalgás, Katinka lopva szemügyre vette Dávidot; eddig nem nyílt alkalma jobban megnézni, vagy legalábbis nem volt mersze hozzá. Testalkata; magas, széles váll, hosszúkás, lágy vonású arc, kicsit mélyen ülő zöld szempár. Milyen jóképű, sóhajtott befelé, mint aki számára elérhetetlen. Mért nem vele találkoztam előbb, és mért Nadzsival? - suhant át fejében a gondolat. Csupa jóság, becsületesség, míg Nadzsi képes átgázolni mindenkin, ha az érdekei úgy kívánják. A tetejében el van telve a saját nagyságától., maga fölött nem ismer el senkit, mert a pénzével mindent elér.

         Természetesen ezekről a gondolatokról nem tudott Dávid. Titokzatos mosollyal mondta Katinkának. - Ne aggódj, nincs miért. Egyelőre annyit; reggel elmegyek itthonról, te viszont maradhatsz. Nem kell tartanod, hogy anyám benyit, mert tudja, szombaton magamra zárom az ajtót. Valahogy meg kell akadályoznom, hogy kiélje a takarítási mániáját. Tégy úgy te is, és akkor nyugodtan alhatsz. Különben remek anya, és nagyon szeretem - tette hozzá.- A reggelit bekészítem, mielőtt elmegyek.

- Ahogy kívánod, de ne maradj sokáig - kérte esdeklőn Dávidot a lány, s hogy bebizonyítsa, mennyire hálás, egy puszit lehelt az arcára.

         Erre nem tudott Dávid mit válaszolni, csak hosszan nézte Katinka piruló, bájos arcát. Szinte vágyat érzett, hogy magához ölelje, megsimogassa, sőt, megcsókolja. Lekapta tekintetét a lányról. Na, tessék! Már csak az hiányzik, hogy beleszeressek! - rémüldözött, és gyorsan elfordult, nehogy észre lehessen venni szörnyű zavarát. Nem értette saját magát. A jobbnál jobb nő közül, mért éppen ő? A tetejében, zavaros az egész élete, és szinte magával hurcolja a veszélyt. Nos, ha már belemásztam, lezárom ezt az ügyet. Csak anya meg ne tudjon valamit, mert akkor egy nyugodt percem sem lesz. Pergőtűzként követik egymást a kérdések és a vádak.

- Félelmetesen tudsz hallgatni - szólt Katinka.

- Mit mondasz? - zökkent vissza Dávid, és sebesen szedte elő az ágyneműt - Akkor én most ismét megágyazom magamnak a szőnyegen. Már kezdek beleszokni.

- Akár cserélhetünk is.

- Nem, nem! Ez így van rendjén, ahogy én csinálom. És ez nem lehet vita tárgya.

         Szinte kiszakadt Katinka szájából a sóhaj, arca drámaian elszomorodott. - Félek, nagyon félek, hogy ezért a jóért, figyelmességért is hamarosan bűnhődnöm kell.

- Hé! Én nem a Nadzsi vagyok.

- Nem is rád gondoltam.

- Majd keresünk valami jó megoldást, hogy ne kelljen Nadzsihoz visszakerülnöd. Bízzál bennem, legalább egy kicsit.

- Bízok. Csakhogy...

- Csakhogy?

- Az az érzésem, hogy álmodom az egészet, és ha felébredek...

Kintről ajtónyitás nesze hallatszott be, aztán Turainé papucsának csattogása, majd a kíváncsiskodó hangja. - Van itt nálad valaki?

- Ki lenne ilyenkor? Miket nem kérdezel?

- Akkor kivel beszélgettél?

- Biztos álmodtad, anyukám, Én már rég alszom.

- Rivaldafénynél? - makacskodott az anya.

- Ezt meg honnan veszed?

- Az ablakod fénye bevilágítja az utcát.

- Tévénézés közben elaludtam - mentegetőzött sután Dávid. - Ne velem foglalkozz, drága anyukám! Menj vissza a szobádba és feküdj le!  - Miközben beszélt, óvatosan megfordította a zár kulcsát. Félt, hogy anyja benyit. Amikor hallotta szobája ajtajának csukódását, próbálta védelmébe venni. - Áldott jó szíve van, csak nagyon szigorú elveket vall. A saját elképzeléseiből egy jottányit sem enged, mert így szokta meg. Na és, a lányok tekintetében az istennek sem egyezik az ízlésünk.